2015. február 4., szerda

Már csak kettőt kell aludni...

Búcsúiszogatások, búcsúzós zsíroskenyér-partik, szívhez szóló levelek, nagy ölelések, vigyázzmagadrák és aztánírjok tömkelege, de még mindig nem fogom fel, hogy ma vagyok utoljára Szegeden négy hónapig.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése